34. fejezet - Iskolai banzáj

- Mindenkit várunk vissza hét órától! - hangzott el az utolsó mondat a hangos bemondóból és újra hangzavar lett a folyosón.

- Elég nyolcra jönni. - vonta meg vállát Liam és átkarolta barátnőjét.

- Végül is igazad van. - elmélkedett Hanna - Velünk jöttök?

- Ühm.. Azt hiszem. - pillantottam magam mellé, de Harry nem volt ott - Hová lett?

- Nekem van egy tippem. - mormolta Liam.

A csengő megszólalt és Liam egy csókkal búcsúzott barátnőmtől, majd elment. Mivel nekünk már nincs több óránk maradunk megvárni a fiúkat. Hanna egy magazint olvasgatott, míg Én és Amelia az interneten böngésztünk. 

- Liz.

- Hm? - néztem az előttem ülő lányra.

- Az Anyád azóta nem jelentkezett?

- Ugyan. Nem is fog. Megszoktam. - vontam meg a vállam.

- Azért, biztosan rossz volt neked. - karolt át Amelia.

Ha bele gondolok, jobb volt így megtudni. A korábbiakban kialakult képen Anyáról, teljesen megváltozott. Már értem miért hagyott el, miért nem jelentkezett. De valahol továbbra sem értem, hogy egy Anya nem hiányolja a gyermekét? 

* 10 évvel ezelőtt *

- Apa!

- Igen? - nézett hátra rám Apa a kocsiban.

- Anya ma se jön el? Még is csak az első napom az iskolában!

- Nem hiszem. Hosszú útra ment. - válaszolta majd mély levegőt vett a végén és lekanyarodtunk az iskolához.

Sok autó állt ott és a gyerekek búcsúztak az Anyjuktól. Láttam a tükörből, hogy Apa milyen csalódottan nézi a sok Anyukát. Ennyire összevesztek volna? Kikapcsoltam az övemet és megvártam míg Apa eljön értem és kinyitja az ajtót. Mosolyogva néztem fel rá, míg letérdelt az egyik lábára és megigazítottam a ruhámat amin virágok voltak. A hátamra adta a táskát és kisimította a hajamat az arcomból. 

- Ne foglalkozz senkivel se szívem. Itt várlak majd.

- Szeretlek Apa!

Egy puszit adtam sima arcára és berohantam a fehér épületbe.

* Jelen *

Határozottan értek mindent már. Hogy miért volt sokszor olyan csalódott Apa mikor az Anyukákat látta.

- Hello csajok! - ült be közénk Derek - Este mindenkit látok?

- Derek ne csináld már. - sóhajtottam - Tudod hogy foglaltak vagyunk.

- De Hanna nem! - kacsintott rá.

Talán Hanna még vevő is rá. Nem arról van szó, hogy Derek nem lenne vonzó vagy valami, csak túl rámenős néha ami kicsit idegesítő. De elnézve Hanna nagyon élvezi hogy bókol neki. Szinte már kiudvarolja a bugyijából. Igen határozottan arra hajt.

- Húzzál a Húgomtól. - állt meg mögöttünk Liam - Van több más lány is.

- Liam nyugi már! - szólt rá Hanna - Csak csevegtünk.

- Este látjuk egymást szépségem. - csókolta kézfejen Derek.

- Micsoda lovag. - szólalt fel Amelia, mire rákapta a tekintetét Liam.

- Ez kell neked is? 

Mind a hárman nevetni kezdtünk, de Liam nem értette az iróniát a sorok között. Végül Harry is megjelent végre, de mélyen a telefonjába volt merülve. Elindultunk a parkoló felé és átkarolta Harry karját. Még csak rám se nézett. 

- Hé.

Semmi reakció. Továbbra is csak valamit olvasott a telefonján.

- Harry..

Még mindig semmi. Mintha valami másik univerzumban rekedt volna a hallása. Megálltam és így vissza rántottam. Hirtelen felnézett a telefonjából és rám kapta fejét. Igazán meglepődött, majd oda lépett hozzám és megcsókolt. Nagyokat pislogva néztem rá, de ő magához szorított és kiesett a táska a kezemből. Átkaroltam a nyakát és viszonoztam csókját. 

- Mi ez az öröm? - néztem vigyorgó arcát.

- Scott volt csoporttársa írt nekem, aki az egyetemen dolgozik.

- Komolyan?

- Igen, azt írta nagyon érdeklődnek felém és jó lenne ha a vizsgám igazán jól sikerülne, mert akkor egészen biztos bejutok.

- Ez szuper!

****

 - Mikor jöttök majd? - nézett minket Apa, ahogyan éppen vacsoráztunk a pultnál. 

- Hát, azt hiszem csak tízig tart ez a buli. Aztán lehet még átugrunk valahova. - felelte Harry.

- Oké, ha valami van hívjatok majd.

- Úgy lesz Apa.

Apa elment a nappaliba ahol Anne volt, mi pedig tovább ettünk. Húsz perc múlva jönnek a többiek és megyünk. Harry megbökte a karomat és rám mosolygott. Közelebb hajolt és a nyakamba harapott majd a fülemig végig csókolta a bőrömet. 

- Ugye emlékszel arra, hogy tegnap este mit ígértél?

- Igen nagyon jól tudom. - kuncogtam.

- Jó, mert behajtom ma.

- Mikor? Csak hogy feltudjak készülni.

- Váratlan lesz. - kacsintott és megitta az alma levet ami a pohárban volt. 

Éreztem, hogy ég az arcom, de próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy valószínűleg az egész iskola előtt kezd majd ki velem. Ismerem annyira, hogy tudja ez fog lenni. Ott fog nekem esni.

- Hová gondolsz?

- Hagyjál. - fontam össze magam előtt karjaimat.

- Rájöttél igaz?

- Túl átlátható vagy.

- Ne mondd, hogy nem izgat a dolog.

- Beteg vagy. - néztem rá.

- Te is. - nevette el magát és szájon puszilt.

Felállt a székről és betette a tányérunkat a mosogatóba. A telefonomra néztem amin egy üzenet volt. Amíg Harry a tányérokat és poharakat mosta el gyorsan megnéztem. Ian írt.

Ian üzenetet küldött

Találkozunk este a buliban! Jó híreim vannak! xo 

Elizabeth üzenetet küldött

Alig várom! Majd hívlak! xo

- Csak nehogy elbízza magát. - jött mögülem a hang.

- Nem bízol bennem?

- Te nem bíztál bennem azt hiszem. - törölte kezeit a konyharuhába.

- Jogos, akkor most te jössz.

- Nem vagyok féltékeny.

- Pedig lehetnél..

- Liz, akkor lennék az hogy a még az év elején nem utasítottad volna vissza a cukrászdába.

Szemet forgatva álltam fel és felmentem a kabátomért. Megkerestem a táskámat és belepakolta a telefonomat és a pénztárcámat. Mikor lementem Harry a kezembe adta a cuccait, hogy azokat eltegyem. Igazította a kabátját és a tükör előtt állva a haját piszkálta. Sokat nőtt neki. Már nehezebb neki felállítani. Ezért is hord olyan sokat kendőt. Felvettem a csizmám, miután meguntam hogy rajta legeltettem a szemeimet. A végén túl maga biztos lesz.

- Elmentünk! - szólt be Harry és kinyitotta előttem az ajtót - Miért van ilyen kevésszer rajtad cicanadrág? - hümmögve jött mögöttem - Nagyon formás.

- Mert ha rám nézne valaki letépnéd a fejét, de biztos hogy veszekednél vele.

- Jogos. - csapott a fenekemre, majd pacsizott barátjával.

Beültem Hanna mellé és Harry mellém. Hanna egy fehér koktél ruhában volt, míg Amelia egy egyszerű farmer és egy fekete csipkés pólóban volt. Harry egyből a combomra markolt és közelebb húzta magához a lábam.

- Nagyon jól néztek ki lányok! - áradozott Liam - De Te vagy a legszebb. - hajolt Ame füléhez.

- Egész úton ezt művelitek! Elég már! Premier plánéban látok mindent! - takarta el a látványt Hanna a táskájával.

- Mi lenne ha mi is hozzá kezdenénk? - mosolygott Harry és a nyakamba csókolt.

- Na ne! - kiáltott fel Hanna.

Harry csak közelebb húzta a fejemet és megcsókolt. Éreztem ahogyan egyik kezét elhúzza a hátamról és Hanna egyik mondatára bemutat neki. Kuncogva húztam el a fejemet és barátnőmhöz húzódtam. Durcás fejjel nézett rám, míg átkaroltam.

- Áruló. - motyogta míg a combomra nézett ahol még mindig ott volt Harry hatalmas keze - Ereszd! - dobta le rólam a kezét és átkarolta az egész lábamat védelmezően - Nem lopod el tőlem pár szép szóval.

Harry felvonta a szemöldökét és játékos mosolya jelent meg egyből. Hanna is felvette a versenyzős arcát. Fárasztóak. Harry a nyakamhoz hajolt és a bőrömet csókolta, szívta. Számhoz kaptam a kezemet és próbáltam visszafojtani a nyögést ami majdnem kicsúszott. Hanna elnyomta Harry fejét a homlokánál és kicsatolta magát. Megfogta a kezemet és nagy nehezen helyet cseréltünk.

- Mi folyik ott hátul? - szólalt meg Liam.

- Szét választottam a gerle párt. - pufogta Hanna.

- Szabálytalan volt! - nyögött fel Harry - Liz a csajom, akkor csókolom meg amikor akarom.

- De nem mellettem! - fordultam egymással szembe.

- Kit érdekel, hogy hol vagyunk! Ha kell melletted le is fekszem vele!

- Azért lehetne ennyi jó fejség benned, hogy nem itt nyalod falod a barátnőmet!

- Nem!

- De!

- Elég! - szóltam rájuk - Olyanok vagytok mint a gyerekek. 

Mind a ketten durcásan vágták magukat hátra. Harry kifelé nézett az ablakon, míg Hanna előre az utat. Amelia és Liam csak nevettek azon mennyire gyerekes összebalhéztak a semmin.

****

- Eltudod hinni.. - nézte Liam mellettem a műanyag pohárban lévő gyümölcs italát - Nincs benne alkohol. 

- A régi igazgató miatt. Hidd el ez egy fegyház lesz. - feleltem.

- Emlékszel tavaly ilyenkor bepiáltunk itt? - nevetett fel a lépcsőn ülve.

- Igen. - mosolyogtam - Furcsa, hogy ez az utolsó. És még csak alkohol sincs.

- Skacok! - rohant elénk Dave - A másodikon lévő büfés pulton a punccsban rum is van!

- Nem hiszem el. - rázta a fejét Li.

- Most tettem bele, az istenit Liam! - rohant tovább Dave, hogy elújságolja a végzősöknek. 

- Mire felérünk sehol semmi sem lesz. - nevettem el magamat.

Liam már mellettem sem volt, valószínűleg az emeletre sietett fel. Felálltam a lépcsőről és a folyosóra mentem, ahol sokan beszélgettek egy-egy csoportban. Ebédlő volt megcsinálva táncparkettnek, ahonnan hangosan jött ki a zene. Még ha idén az alkoholt alig bírták becsempészni és valószínűleg Dave próbálkozása is igen gyenge, nagyon jó bulit rendeztek az alsóbb évesek. Hanna és Derek a szekrény sorok előtt beszélgettek összesimulva és néha táncoltak egy kicsit. Harry egy ideje már elment John társaságában valahova, Amelia pedig az osztálytársainkkal volt.

- Hát meg vagy! - kapta el Ian hátulról a karomat - Azt hittem végül el sem jöttél.

- Itt vagyok. - mosolyogtam rá - Na mondd a jó híred!

- Minden rendben van a karommal már. Igazából gyógytornára kell vele járnom ennyi. De minden rendben lesz.

- Ez remek! - öleltem rá - Mondtam hogyan minden rendben lesz!

Szorosan ölelt át, majd ellépet. 

- Harry mondta, hogy majd ti is jöttök a születésnapi builba jövőhéten.

- Harry? Beszéltettek?

- Ő keresett meg. Érdeklődött hogy vagyok meg beszélgettünk.

- De minden oké?

- Persze, nyugi. - bólintott.

Harry és Ian nem tépik végre le egymás fejét. Annyira boldog vagyok! Harry mosolyogva jelent meg Ian mellett, majd magunkra hagyott. Hazz szemei csillogtak. Tehát inni voltak. Persze, hiszen Dave és John is az ivósabb barátok közül valóak. Ilyenkor Harry sokkal játékosabb és huncutabb lesz az átlagnál. Elkapta a derekamat és magához szorított. A zenére ingatni kezdte csípőjét az enyémmel.
- Behajtom az ígéreted. - mormogta a fülembe - De még túl korán van.
Összeszűkített szemekkel néztem rá, ahogyan ellépett tőlem és levette a bőrkabátját és a ruhatár felé ment. Komolyan ebben az isten verte épületben akar felem szexelni. Hát ez komolyan bolond. Amikor visszatért hozzám megfogta a kezemet és elindultunk a második fel.Útközben a szemetesbe dobtam a műanyag poharamat és próbáltam Harry hosszú lábaival tartani a tempót.
- Hová megyünk? - érdeklődtem.
- Megyünk fotózkodni, addig kell megörökíteni téged, amíg még van benned levegő.
Arcom éget, de Harry nem nézett rám csak mikor felértünk az emeletre. Megpuszilta a fülem mögötti részt. Mikor meglátta barátját az asztalnál szólt neki, hogy jöjjön velünk. Liam és Harry nevetve beszéltek valamit, de a kezemet egy percre sem engedte el. Egyenesen a média terembe mentünk ami a második emelet folyosójának a végén volt. Szerencsére egy baráti társaság volt csak előttünk, így nem kellett sorba állni.Bár kötve hiszem hogy ezek ketten sorba álltak volna.
- Annyi a dolgotok, hogy a fekete vászon elé álltok. - mondta az egyik diák.
- Gyere középre bébi. - mosolygott Harry és középre húzott.
Mind a ketten puszit adtak az arcomra az első képen. A következő képen Harry a hátára kapott, Liam pedig előttünk feküdt a földön egy tipikus modell pózban. Úgy a negyedik, ötödik képnél hál isten a lányok is megjelent így nem nekem kellett egyedül pózolni közöttük. A végére lett egy normális csoport képünk is amit mindannyian kértünk.
- Derek hol maradt? - nézte Amelia barátnőnket.
- Rosszul lett. Bezabált valamiből a büfében. - legyintett.
- Hmm.. - jöttek oda hozzánk a fiúk - Dave azt mondta van nála még pia, csak kint van. - mondta Liam.
- Nekem elég volt. - mondta Harry miközben engem figyelt.
Hanna a bátyába karolva mondta, hogy menjenek, Amelia pedig velük tartott. Zavarba voltam hogy kettesben kellett maradnom vele. Hazz a szemöldökét húzgálta és újra megfogta a kezemet. Túl akarok rajta lenni és amúgy is.. Rohadtul vele akarok lenni. Próbálok ellen állni, de ez lehetetlen, főleg így. Nem hagyja, hogy megfelejtkezzek róla.
- Most!
- Hm? - nézett meglepődve.
- Menjünk. - léptem hozzá közelebb.
- Erre vártam. - vigyorgott rám és megpuszilta az orromat.
Összefűzte ujjainkat és lerohantunk a lépcsőkön. Egyenesen a tornateremhez mentünk ahová nem lehetett lemenni. Harry végig nyitogatta az öltözőket és mikor meggyőződött róla üres minden berántott az egyikbe. Bezárta az ajtót és a belső helységhez mentünk. Neki nyomott a falnak és vadul csókolt. Ujjai erősen a combomba markoltak, felhúzva csavartam a csípője köré. Felszisszentem ahogyan a hideg csempe, csupasz bőrömhöz ért. Fekete pólóm hamar a földön volt Harry pólója mellett. Fejét lehajtotta mellkasomhoz. Ott csókolt, harapott, szívott ahol csak ért. Göndör hajába túrva húztam meg azt és így feje hátra bicsaklott. Zihálva vette a levegőt, miközben letette lábaimat. Hosszú ujjai végig futottak hasamon és gyorsan tolta le az alsó részemet takaró anyagokat. Ajkát beharapva nézett fel a szemeimbe.
- A falnál akarod, esetleg az egyik padon?
- Még adsz választást is? - kuncogtam, míg az övét kapcsoltam ki.
- Fú. Marad a fal. - zihált ahogyan végig simította a nadrágján és letoltam róla.
Gondoltam, hogy nem fog magával bírni. Valahogy Harry olyan aki ha iszik, sokkal jobban kívánja az együtt létet mint bármikor. Mikor újra az ölébe vett, éreztem mennyire forró a bőre. A kezén még mindig ott volt a kötés, ami egy kicsit dörzsölt mikor simogatta a bőrömet. Hirtelen csapott le rám. Egy hangosabb nyögés tört fel belőlem, amin csak vigyorogni kezdett. Fejemet a nyakába hajtottam és forró bőrét csókoltam. Valamit motyogott, de egyáltalán nem figyeltem rá. Azzal foglalkoztam, hogy érzem őt újra. Olyan jó minden most. Bár ilyen maradna végig.
- Karmolj végig rajtam. - nyögte.
Teljesítve kérését húztam végig körmeimet hátán. Mellkasa hozzám szorult és erőteljesebben mozgott. Nehezemre esett levegőt venni. Pont olyan érzés volt mintha minden levegőmet szívná el tőlem. Ajkait ellenem nyomta és megállt pár másodpercre.
- Üljünk le valahova.
- Talán elfáradtál?
- Ugyan, de most te jössz. - kacsintott rám.
Megfogott a fenekem alatt és a közelünkben lévő padra ült. Lábaim csípője mellett  pihentek. Ujjait felvezette a hátamra, hogy kikapcsolja a melltartómat, de nem engedtem neki. Helyette mozogni kezdtem rajta. Fejét a falnak döntötte és szemeit lehunyta.Annyira tetszik ez a látvány. Én teszem ezt vele és rohadtul élvezem. Körmeit óvatosan végig húztam izmos hasán és félszemmel rám nézett. Mosolyogva emelte fel fejét és a melleimre tette kezeit. Erősebben markolta őket és a kulcscsontomnál harapta bőrömet.ű
- Ha ez így megy tovább rövid időn belül végem lesz. - motyogta a nyakamba.
- Én is. - hunytam le a szemeimet.
Harry kapva az alkalomon, lefektetett a padra és ő folytatta. Iszonyatos tempót diktált, míg összefűzte ujjainkat. Nem volt túl kényelmes a pad, de most ez is megtette nekünk. A hideg falnál mindenképpen jobb volt.
- Szeretlek Bébi. - nyögte teljesen kifulladva.
Imádtam mikor azt mondta Bébi. A vágy hamar el is indult testemen tőle és hátra vetettem a fejemet. Ahogyan felnyögtem, Harry is egyből követett. Lihegve borult rám és melleimen pihentette fejét. Gyors volt az egész, de még is sokkal könnyebb érzés kerített maga alá.

****

- Hol voltatok? Mindenhol kerestünk titeket. - karolt át Hanna.
- Levegőztünk.
- Persze. - bólintott és Hazz felé nézett aki csak nagyokat pislogva mosolygott mint valami idióta - Azért van ki fáradva ez az idióta.
- Elég unalmas volt ez az egész. - nyitotta ki az autót Liam - Jobbra számította.
- Azért lássuk be, jobban megvolt tervezve mint eddig bármikor. - szálltam be.
- A felén ott se voltatok. - nézett hátra ránk Liam - De biztos Jobb volt.
Harry és Liam pacsiztak egyet és mind a ketten vigyorogtak. Nagyon jól tudom, Liam tudja mit csináltunk, hogyan és meddig. Ezeket ketten minden apró részletet képesek megbeszélni. Hanna a lehúzott ablaknál levegőzött, mert rosszul volt. Harry feje a vállamon volt és halkan horkolt kicsit.Kíváncsi lennék mit ittak ezek ketten. Harry elaludt tőle, Hanna pedig rosszul van. Pedig ők nem azok a fajta emberek.
- Haza vigyelek titeket vagy átjöttök? - nézett hátra Liam.
- Haza inkább. Harry már így is kidőlt. - mosolyogtam.
- Akkor irány haza. 

33. fejezet - Kapcsolatok

/Harry szemszög/

- Majd hívlak. - mosolyogva csókoltam meg.
- Vigyázz magadra. - szállt ki az autóból Liz.
- Majd én vigyázok. - jelezte Hanna.
- Pont ettől fél. - hagyott ott minket Liam is.
Még mindig vonakodva gondol a barátságunkra. Jó, megértem, de sose csalnám meg. Utálom mikor veszekedünk, nem hogy még meg is csaljam.
- Alig várom, hogy ott legyünk!
- Régi barátom az egy professzor, szóval igyekszem majd én is. - mosolygott Scott.
Scott teljesen úgy viselkedik, mintha az Apám lenne. És ez nagyon jól esik. Apa is biztosan büszke lenne most rám. Hanna felém fordult és megigazította a kék ingem nyakát. Mosolygott, majd megölelt. Boldog vagyok, hogy visszakaptam őt. Olyan mint a kishúgom.
- Végig fognak mindenhol vinni titeket és azt hiszem egy külön órát is tartanak majd, hogy jobban beavassanak titeket a tanulmányokba.
- Sosem hittem volna, hogy megpróbálkozom vele.
- Sok sikert hozzá. - kanyarodott le Scott.

****

- Ez hatalmas. - mondta belém karolva Hanna.
- Igen, nagyon szép. - néztem a tájékoztatót amit kaptunk.
Scott a barátjával volt az irodában az eleje óta. A nő akik körbe vezette a csoportot egy előadó terembe küldött végül minket. Valahogy középen helyet foglaltunk és vártuk, hogy jöjjön valaki. Hanna a telefonját nézte, míg Én csak a termet néztem, ami hatalmas.
- Nézd, Liam küldött egy képet!

Liam küldött egy fényképet

Liz éhes lett ;)

- Biztos unalmas lehet ma bent. A suli 80%-a nyílt napon van.
- Az a lényeg, hogy nem unatkoznak.
Néztem Hanna telefonján Liz képét és mosolyogtam. Hiányzik. Furcsa, de az órák alatt is csak rá gondolok. Mindig várom, hogy kicsöngessenek és halljam a hangját.
- Ti együtt vagytok?
Mind a ketten megfordultunk és a mögöttünk ülő lányra néztünk. Hosszú vöröses haja volt és kék szemem. Egy farmerkabát, fehér póló volt rajta fekete nadrággal párosítva. Eléggé kilógott a jelenlévők közül.
- Nem, mi csak barátok vagyunk. - felelte Hanna - Gyerekkorunk óta ismerjük egymást.
- Már értem. Charlotte vagyok.
- Én Hanna, Ő itt Harry.
- Nem túl beszédes?
- Hanna mindent elmondott. - fordultam vissza.
- Jól van, fürtöske. Nem kell harapni.
Milyen közvetlen lány és nagyon szép. Hanna visszafordult, mikor bejött az egyik előadó pár hallgatóval. Hátra dőlve a széken hallgattam amiket mondanak.
- Hé, van kedved harapni valamit fürtös?
- Foglalt vagyok, ha arra gondolsz.
- Nem vagy akkora punci mágnes.
Mosolyogtam kijelentésén és inkább előre dőltem. Unalmas volt a beszámoló, hiszen ezek mind le voltak írva a tájékoztatóba. Hanna néhány infót leírt a telefonjába, majd jöttek a kérdések.
- Jöttök a büfébe harapni valamit?
- Benne vagyok!
- Inkább majd máskor. - álltam fel végül én is.
- Kint találkozunk Hazz.
Hanna és Charlotte elmentek az egyetem büféjébe, én pedig Scott keresésére indultam. A telefonom rezegni kezdett és egyből elővettem. Liz neve volt a kijelzőn és ujjamat végig húztam rajta.
- Annyira hiányzol bébi!
- Te is, milyen az egyetem?
- Unalmas, olyan pontosan mint bármelyik suli.
- Mikor végeztek? Nekem még egy órám van, Liam már végzett. Mi hárman vagyunk az osztályban, nálatok ketten voltak.
- Már vége. Pont Scott keresésére indultam. Hanna meg egy lánnyal ment ebédelni.
- Oh.. Szóval egy lánnyal..
- Bébi, én nem ott vagyok.
- Tudom. Szeretlek.
- Én is, nem sokára találkozunk.
Mostanában Liz annyira féltékeny. De nincs rá oka, csak őt szeretem. Bekopogtam az irodába és kinyitották az ajtót. Scott egy széken ült és rám nézett. Bemutatkoztunk egymásnak a barátjával és visszaült a székébe.
- Hogy tetszik az iskola Harold?
- Remek. Remélem sikeres lesz a felvételim.
- Bízzunk benne!
- Hanna hol van? - állt fel Scott.
- Ebédelni ment. Viszont Liz nem sokára végez.
- Oké, akkor induljunk.
- Liz a lányod igaz? - állt fel Mr. Reid - Ő nem jött?
- Nem szeretne tovább tanulni. - vonta meg a vállait Scott - Nem az a fajta.

****

Liz a padon ült Ian mellett az iskola előtti parknál. Scott és Én kiszálltunk az autóból. Nem vettek minket észre, így oda mentünk. Mind a ketten mosolyogtak és Ian keze fel volt kötve.
- Sziasztok! - nézett ránk Liz.
- Ian, de régen láttalak már! - ráztak kezet Apával - Hogy vagy?
- Jól vagyok. - bólintott.
- És egyetem, főiskola?
- Amerikába jelentkeztem. - álltak fel a padról - Remélem sikerrel járok.
- Elvigyünk? - nézte Scott ahogyan a táskáját dobta a vállára.
- Nem kell, Apa itt van a közelben. - mosolygott - Hát akkor, minden jót.
- Szia!
Liz az oldalamtól integetett és mosolygott. Scott megfordult és Liz felé kitárta karjait. Megölelték egymást, majd az autóhoz mentünk.
- Milyen volt?
- Elmegy.
- Én jól éreztem magamat. - nevetett Scott - Újra a kampuszon éreztem magamat.

****

Hanna, Liz és Amelia a éppen a süteményeket sütötték, mi pedig a pultnál ültünk. Holnap iskolai buli lesz. Mindenkinek kell valamit vinni, hiszen rengetegen leszünk. A lányok ezért csinálják együtt a süteményeket.
- Ian hogy van? - ült fel a pultra Hanna és kóstolta meg a csoki krémet.
- Ühm.. Nem jól. - tette le a fakanalat Liz.
- Mi baja van? - tette sütőbe a tésztát Amelia - Jól néz ki, azért nem értem.
- Nem jó a bal karja és valószínűleg nem is lesz jó. Nagy csoda kell, hogy jól legyen.
- Sajnálom szegényt. - bukott ki belőlem.
- Sokat segítettél neki így is Hazz. - fogta meg a vállát Liam - Egyáltalán először te is gyere helyre.
- Igyekszem.
Lenéztem a kötésre ami a kézfejemen volt és próbáltam elképzelni Ian mit érezhet. Ha nekem ez fáj, neki milyen lehet. Nem bír vele rendesen dolgozni.
- De ne mondjatok neki semmit. Ezért nem akar bejárni órára. Nem kell mások sajnálata neki.
- Ez érthető. - helyeselte Liam.
Liam maga elé vette a laptopját és tett be zenét, ami persze senkinek nem tetszett csak neki. A lányok tovább csináltál a sütiket, mi pedig a szilveszteri képeket néztük. Cameron nagyon szétcsapta magát. Miután elmentünk majdnem mindenki félmeztelen volt. Még a lányok is. Ahogyan felnéztem láttam, hogy Liz ujját a szájába vette és szopogatni kezdte. Rohadt szexi. Tekintetünk találkozott és egyből elpirult. Én csak mosolyogtam rá és szemöldökömet emelgettem.
- Hányszor kértem Liam, hogy vedd le a sapkádat a házban?
Ment el mögöttünk Mr. Payne és lelökte fia sapkáját. Hanna kedvesen mosolygott és integetett neki, ahogyan ment el.
- Pff.
- Ne morogj. - szólt rá Hanna - Tudod milyen.
Sóhajtva forgatta meg szemeit és felállt. A lányok közé sétálva kapta el Amelia kezét és magához húzta. Hanna elkezdte videózni, mikor harcolni kezdtek egymással. Hamar Liam kezébe került a tejszínhab és a lányokra fújta őket. Hanna nevetve kaptam egy testvére kezeit és a földre nyomta. A másik két lány a csoki szirupot és a tejszínhabot Liam arcába nyomta. Amikor a kezemben lévő telefon vakuja felvillant rám néztek. Liz felugrott, megkerülte a pultot és hátulról elkapta a nyakamat. Fejemet hátra húzta a melleire és a számba nyomta a szirupot.
- Szobára.. - köhintett Liam mikor csókolózni kezdtünk.
- Gyere inkább adj egy puszit te is drágám. - húztam el a fejemet és Liam felé fordultam.
- Megyek egyetlenem! - tett be két narancsot mintha melle lenne és hozzám ugrált.
Megfogta a fejemet és mellkasához dörgölte. A lányok hangosan vihogtak, míg próbáltam Liam kezei közül szabadulni.
- Hmmm, ugye milyen finom?
- Oké, elég!
- Na, ha akarok a bugyikámba is be nézhetsz, huncutka. - nyafogott.
- Féltékeny leszek a végén. - horkant fel Amelia.
- Babikám, hát tudod, hogy te korlátlan betekintést kaphatsz a bugyiba. - kacsintott.
- Azt hiszem mindent kezdhetünk újra. - nézte Hanna a süteményes tálcát.
Amelia mellé állt és próbálták menteni a dolgokat. Liz is menni akart, de nem engedtem. Az ölembe húztam és néztem ahogyan a habot törölgeti magáról. Liam visszatette a narancsokat és adott még papírt nekünk.

****

Hanna szét terülve feküdt a kanapén és szájához emelte az üveget. Liz az ölemben ült és orrával az arcomat bökdöste. Nevettem mikor játékosan a fülcimpámba harapott és morgott hozzá. Combját simogattam, mikor Liam egyszer csak megbökött.
- Beszélgessünk!
- Nekem lenne egy kérdésem. - ült fel Hanna - Mi bajod volt az utóbbi napokban Liz?
- Ühm.. Sok minden.
- De mondd már el. - tette le az üveget Amelia.
- Először is aggódtam Ian miatt, aztán féltékeny volt és végül az is, hogy kiderült Scott nem is az Apám.
- Micsoda? - lepődtek meg a többiek.
- Se Anyám, se Apám ha azt nézzük. De mindegy, Scott az Apám még ha nem is vér szerint.
- És kire voltál féltékeny? Hazz minden lányt elhajt maga mellől.. - érdeklődött Hanna, de nem felelt, majd szinte felugrott - Te jó isten! Rám?
- Igen.. Annyira közel voltatok meg a múlt is..
- Liz, nekem Harry csak egy nagyon közeli es jó barátom. Sose venném el tőled. És nálad senkit se szeret jobban. Ezt biztosíthatom.
Liz rám nézett én pedig mosolyogva öleltem át. Ajkait homlokomra nyomta.
- Örülök, hogy van a mi kis csapatunk. - karolta át Liam barátnőjét és húgát - Ennél jobb nem is kell.
Igaz volt. Nagyon jól megvoltunk mi így öten. Liz és Hanna mosolyogva fogták meg egymás kezét és akkor jöttem rá, most már tényleg szent a béke.

****

- Szóval.. - fogtam meg Liz kezét ahogyan beültem az ágyba.
- Mondd.
- Ian hogy van?
- Komolyan róla akarsz csevegni? - nevette el magát.
Hümmögve néztem rám, ahogyan levette nadrágját és háttal állt nekem. Elkaptam a csípőjét és újra magam felé fordítottam. Egy mosoly volt arcán és lehajolt megcsókolni. Éreztem ahogyan bedönt az ágyba és lassan a csípőmre ül. Egy kopogás szakított félbe minket, aminek következményében Liz leugrott rólam és betakarta magát. Én továbbra is keresztbe feküdtem és az ajtó felé néztem.
- Gyere!
- Zavarok? - jött be Anya.
- Mondd csak. - ültem fel.
- Szombaton családi napot tervezünk szóval, lehetőleg ne tervezzetek semmit se!
- Szuper! Hova megyünk? - lelkesült fel Liz.
- Meglepetés! De most megyek, Scott nem sokára megjön. Sziasztok!
Liz mosolyogva integetett, míg én visszadőltem és ránéztem. Ajkaimat lebiggyesztettem, hogy vissza tudjam magamhoz csalni, de nem ment. Csak nevetni kezdett és ujjainkat összefűzte. Mocskos módon szeretnék vele lenni.
- Holnap a tied leszek. - súgta a fülembe, mire mosolyognom kellett.
Kis ártatlannak mutatja magát, de közben egy mocskos fantáziájú lány a javából.

32. fejezet - Megfelelni

- Ian ma se jön be? - nézett rám Hanna.
- Bent van, csak nem éppen akar emberek között lenni.
- De miért?
- Nem akarja, hogy sajnálják.
Hanna sóhajtva másolta a táblán lévő képleteket. Oldalra pillantottam és Amelia mellett lévő üres helyet néztem. Bárcsak tudnám Ian baját. Segíteni akarok rajta. Vajon ha megkérdezem elmondja nekem?
- Végeztetek?
Nézett körbe a tanár, mire bólintottunk és összepakolt. Ritka az mikor hamarabb kiengednek minket matekról, de ma csendben voltunk.
- Megmondanák a többieknek, hogy fent leszek, ne keressenek.
- Persze.
Összeszedtem a cuccaimat és felrohantam a legfelső szintre. Bementem a szokásos terembe és ledobtam az ajtó mellé a táskámat. Ian háttal volt nekem. Ma is egy kockás ing volt rajta egy fekete pólóval. Olyan furcsa. Ian sose öltözött így az iskolába. Nem vett észre, éppen egy halom papírt emelt fel, de el is ejtette. Bal kezét nézte amin felhúzta az inget és akkor láttam a hosszú kötést. Miért nem mondta? A kórházban sem láttam.. Hát persze. Mindig a takaró alatt tartotta. Mikor megfordult nagy szemekkel meredt rám.
- Liz..
- Mi van veled Ian?
- Hagyjuk. - nyúlt az asztalon lévő karton dobozért.
- Nem! Beszélj velem! - húztam el tőle és megfogtam a vállát.
- Minek? Nem kell a sajnálatod..
- A legjobb barátom vagy! - guggoltam le hozzá - Tudni akarom mi van veled!
- Tudni akarod? Az van hogy a bal kezem teljesen használhatatlan! Nem tudom a saját életemet rendesen el látni! Liz fel fogod milyen ez?!
Nem bírtam megszólalni. Csak néztem rá, ahogyan dühösen kapkodta a levegőt és leült a földre. Ian összetört. Kezembe vettem bal kezét és lehúztam karjáról az inget. Egészen a válláig be volt kötve. Tehát ezért..
- És ezt miért nem mondtad el?
- Pontosan ezért.. A sajnálkozó pillantásod.
- Persze, hogy sajnállak! Ne legyél már idióta! Sírtam is miattad..
- Inkább most menj vissza..
- Nem. Itt maradok segítek. Nem fogsz lerázni.
Nem szólt, csak felállt és elpakolta a papírokat. Próbáltam segíteni neki, de mindig kivette a kezemből, így inkább a többi asztalt és polcokat raktam rendbe. Sose fogom megérteni, honnan ez a sok papír.
- Beszélj velem..
- Mit mondjak?
- Bármit.
Vett egy mély levegőt és az asztalnál dőlt. Oda tettem az üres mappákat. Mikor rá néztem, magához ölelt és a hátamat simogatta. Gyerünk Ian.. Térj vissza hozzám.
Mosolyogva néztem rá és mély levegőt vett. Vajon miért ennyire bizonytalan?
- Minden rendben Liz. Nyugodj meg.
- Bármit elmondhatsz, oké?

/Harry szemszög/

- Hogy bírod? - ült mellém Hanna.
- Hm?
- Liz és Ian.. Tudod. - csomagolta ki a szendvicset amit vett.
- Én mondtam neki, hogy menjen. Semmi bajom nincsen.
- De tudsz mindent nem?
- Mi?
Hanna egy percig igen csak elgondolkozott, majd rám nézett. Milyen mindent?
- Hát, hogy Liz és Ian régen azért eléggé közel voltak egymáshoz. Hasonlóan mint mi. Csak ők szolidabban.
Liz és Ian.. Hát azért aggódik ennyire Ian miatt mindig. Az a baromarcú pedig ezért szerelmes belé..
- Mielőtt arra gondolsz hogy lefeküdtek meg ilyenek, nem. Csók, együtt alvás és flört volt. Liz játszott sokáig csak, aztán elkezdett érezni valami. Nem sokkal később jöttél te és..
Elhallgatott. Kissé idegesen hajtotta le a fejét és elő vette a telefonját. Hanna szó szerint kerülte a tekintetem. Mi volt at után hogy jöttem én? Liam ledobta magát mellém és köztünk kapkodta a fejét. Amelia nem jött ma, így Liam végig rajtam lógott. Nem bántam, mert így legalább nem tudtam felmenni.
- Csak reggel találkoztatok?
- Hm?
- Te és Liz. - könyökölt az asztalon Liam.
- Tegnap este. Gemma éjszaka rosszul volt és Scott átvitte hozzá.
- Szóval nem is láttátok egymást ma?
- Most mondtam Liam.
- Azért vagy ilyen morcos.
Hanna hümmögve állt fel az asztaltól és hagyott minket hátra. Teljesen a telefonjába volt mélyülve. Mi van velünk? Liz szinte tombol, Liam és Amelia egy külön kis burokban élnek és én itt vagyok aki próbál minden felé megfelelni. A csengő húzott csak vissza, de nem foglalkoztam vele. Az egész büfé üres lett és csak én ültem ott egyedül. Körül vesznek az emberek most még is magányos vagyok legbelül. Liz is így szokott érezni olyan sokszor? Borzalmas.
- Nem kell menned Styles? - állt meg mellettem Ian.
Felnéztem rá, de nem tudtam mit mondani. Sóhajtva ültem és néztem ki a fejemből. Hol van Liz? Leült az asztal másik oldalára és a vizet palackkal szórakozott.
- Mi bánt?
- Honnan veszed hogy bánt valami?
- Liz ugyan ilyen ma. Gondoltam van veletek valami..
Annyira nyugodt. Már egyáltalán nincsen feldúlt állapotban mint korábban.
- Liz a tetőn van. Esik a hó. Tudod mennyire szereti.
Nem kellett több, már is felálltam a helyemről. Ian csak mosolygott és akkor először éreztem azt, hogy nem akarja tőlem elvenni. Megbízhatom benne és rá hagyhatom őt.
- Ian.. - álltam meg - Köszönöm.
Siettem fel a lépcsőkön, hogy minél előbb láthassam végre. Kettesével vettem a fokokat és azon kaptam magam már a kilincset fogom. De nem bírtam lenyomni. Azon gondolkodtam vajon tényleg annyira látni akarom vagy csak képzelem? És mit mondok?
Lenyomtam a kilincset az ajtó kinyílt és láttam, hogy Liz ott áll égnek döntött arccal a havazásban. Hosszú sötét haja már havas volt és csak egy sál volt a nyakában.
- Liz..
Mind össze ennyi volt az ami kijött a számon. Felén fordította fejét és egy kisebb mosollyal nézett engem. A karját kinyújtotta felém, majd újra az ég felé nézett. Szemei csukva voltak. Nagy léptekkel zártam be az űrt köztük és arcát közre fogtam. A mosoly eltűnt arcáról, szemeit kinyitotta.
- Csókolj meg kérlek. Úgy mint még soha.
Liz hangja halk volt. Tenyereit mellkasomra tette és megszorítottam a pólómat. Fejét kissé hátra döntötte és megcsókoltam. A hó közben egész nagy pelyhekkel esett és lassan beterített minket. De nem érdekelt. Az egész testem felmelegedett a csóktól és mást sem akartam mint egész nap a karjaim között tartani őt.
- Kérlek ne haragudj.
- Miért? - lepődtem meg.
- Amiért olyan bunkó voltam veled az elmúlt napokban. Hogy féltékeny voltam mindenkire.
- Ugyan már Liz. - öleltem át - Nem haragszom. Csak hiányoztál. Egyedül érzem magam mikor nem vagy mellettem.
- Menjünk be! Megfázunk. - kuncogott karjaim között.
Liz talán kétszer mondta összesen eddig nekem hogy hiányoztam neki. Talán nála nem ennyire mélyek az érzelmek mint nálam? Megfogta a kezemet és behúzott az épületbe. A falnak dőlve néztem ahogyan lerázta magáról a havat, majd mosolyogva rám nézett. Mi lett velünk? Mi van velem? Nem ismerek magamra..
- Tiszta víz lettél. - söpörte ki a hajamból a havat - Gyere menjünk egy radiátorhoz.
- Liz?
- Mi baj?
- Mit tettél velem?
- Micsoda? -pislogott rám nagyokat - Semmit.
- De. Én nem ilyen voltam. Mikor felkelek már látni akarlak. Megcsókolni, átölelni és beszélni veled. Ez nem én vagyok.
- Harry..
Sóhajtva húzta el a kezem és indultam a termünkbe. Liz csak állt a lépcsőnél és hallottam ahogyan sírt egy kicsit. Már megint.. Miért van ez mostanában? Londonban csak veszekszünk. Bezzeg amíg nem voltunk itt.. Minden oké volt.

****

Liam a kormányon dobolt, míg a pláza felé mentünk. A telefonomat forgattam a kezemben és az utcán járó embereket figyeltem.
- Minek megyünk most a plázába?
- Ame születésnapja lesz a hétvégén és meg akarom venni az ajándékát.
- Értem.
- De mint látom, te máshol jársz.
Csak megvontam a vállam a válaszára. Csak Liz körül forognak a gondolataim. Egyszerűen nem tudom felejteni az arcát. Álltunk a vasajtó előtt és mosolyogva szabadított meg a hótól, percekkel később pedig ott hagytam és hallottam sírni. Miért kell bántanom? Mindig ez van.. Egy ideig szép minden majd egyszer csak mindig megbántom akit szeretek.
- Liam, kitennél a következő kereszteződésnél?
- Baj van?
- Megnézem a testvérem. Semmi gáz.
Ahogy elértük a lámpákat Liam félre állt és elköszöntem tőle. Szerencsére Gemma csak pár háznyira lakott. Gyorsan haladtam végig a hosszú utcán és a számokat néztem. Az lesz a legjobb ha most tőle kérek tanácsot. Hiszen ő tudja mind a kettőnk érzéseit, csak nem vezetne félre. Megálltam a ház előtt és felhívtam, mert nem emlékeztem, hányasban is lakik.
- Szia öcsi!
- Itt vagyok.
- Ühm.. Megyek le akkor.
Letette a telefont és a falnak dőlve néztem a havazást. A francba is már.. A hóról csak a tetőn lévő események jutnak eszembe. Legalább egy percre tudnám feledni. A kapu kinyílt, Gemma megfogta a kezemet és behúzott. Nem szólt, csak haladtunk fel a lépcsőkön. Megálltunk a 13-as ajtónál és kinyitotta. Belépett rajta és magával húzott. Mikor felém fordult egyből oda léptem hozzá, fejemet a vállára hajtottam és átöleltem. Egyből körém zárta karjait és a hátamat simogatta. Még ha magasabb is voltam nála, ilyenkor mindig kicsinek éreztem magam hozzá képest.
- Mi bánt öcsi?
- Elfogom veszíteni.. Nem akarom Gemma..
- Nem fogod. - súgta - Már miért veszítenéd el?
- Mindig csak megbántom, folyton miattam sír.
  Sóhajtvalépett el tőlem és a konyhába ment. Ledobtam a táskámat és levetkőztem. Mikor utána mentem láttam, hogy forró csokoládét csinál. Egy mosoly ült arcomra, hiszen mindig ha valami szerelmi problémám volt Gemma ezzel várt.
- Liz nem mesélt semmit éjszaka?
- Lázas voltam, hánytam. Szerinted megmaradt valami?
- Igazad van. Ne haragudj.
- Hű.. Veled tényleg nagy baj van. Nem szoktál bocsánatot kérni.
Gemma aggódva nézett engem és a bögrét a kezembe nyomta. Egyenesen a nappaliba mentünk. Leült a hosszú kanapéra, lábaira tett egy párnát és megpaskolta, hogy kész a helyem. Lefeküdtem mellé, fejemet az ölébe tettem.
- Dalolj galambom.
- Mostanában csak veszekedünk és nem akarom őt elveszíteni, de folyton megbántom. Tegnap este kibékültünk erre ma megint összevesztünk.. Mi lesz ha kidob? Bele pusztulok.
- De min vesztettek össze?
- Megváltoztam mellette. Egyszerűen.. - hunytam le a szemeimet - Nem ismerek magamra. Gemma én sose gondoltam ennyit valakire mint amennyit rá. És én ezt elmondtam neki, persze kicsit másképpen és faképnél hagytam. Fogalmam sincsen miért..
- Hazz, te félsz ettől a szerelemtől.
- Félnék? Ugyan miért?
- Mind a ketten tényleg különleges emberek vagytok csak másképpen. Míg Liz egy igazi lázadó, érzelmi roncs keveréke, addig itt vagy te aki pedig egy gondoskodó, megfontolt ember.
- De mit kéne tennem?
- Ezt csak te tudhatod Harry..
Gemma a hajammal játszott míg én továbbra is csukva tartottam a szememet. Miért nem tudom mi legyen? Talán egy kis távolságra van szükségünk? Esetleg több beszélgetésre? Miért ilyen bonyolult a kapcsolatunk?

****

Éreztem ahogyan egy meleg kéz simít végig arcomon. Mikor kinyitottam szemeimet már fél homály volt a szobában. Tehát elaludtam. Ahogyan rájöttem valaki előttem van egyből rá összpontosítottam. Liz volt az. Egy kisebb mosollyal túrta el hajamat a homlokomból. Örülök, hogy itt van. Karjaimat szorosan köré zártam és magamra húztam. Kissé meglepődve nézett rám, majd mellkasomra hajtotta a fejét. Számomra nem is kellett most ennél több.
- Sajnálom.
- Micsoda?
- Hogy úgy rád aggódtam a bajaimat, hogy folyton változik a hangulatom, hogy sokszor csak magamra gondolok. Hibáztam rengeteget ebben a kapcsolatban. Te pedig csak állod, hogy egy ilyen lány mellett vagy. - nyomta fel magát és a csípőmön ült.
Hosszú haja tökéletesen keretezte az arcát. Nem tudtam másra figyelni csak arra, mennyire is szép. Kuncogtam mikor ujjaival köröket rajzolt a hasamra. Nem tudnék rá mérges lenni. Soha..
- Most kinevetsz?
- Nem. Csak annyira ártatlannak tűnsz most.
- Az vagyok. Kikérem magamnak.
Hogy ez a lány miként vetemedett régen arra, hogy drogokat fogyasszon számomra még mindig felfoghatatlan. Felhúztam rajta a pulóver alját és áthúztam fején. Látni akarom őt.
- Mit csinálsz? - nézte kérdőn kezemet ahogyan a pólóját is elkezdtem levenni róla.
- Shh.
- Harry.. Gemma nappalijában vagyunk.
- És hol van?
- Boltba ment.
Mosolyogtam, mert ismerem annyira őt, hogy tudjam nem hiába ment el hirtelen boltba. Mikor Liz nagy nehezen beadta a derekát megszólalt az idegesítő telefonom. Mindig a legjobbkor. Az asztalon kezdtem el tapogatózni, míg Liz leakarta rólam szállni, de nem hagytam neki.
- Igen? - vettem fel.
- Szia! - szólt bele Hanna, mire egyből elkerekedtek a szemeim.
- Ühm.. Szia.
Liz sóhajtva hajolt le a pólójáért és felvette. Próbáltam visszatartani, de kiszabadult kezemből. Francba..
- Akkor megyünk holnap a nyílt napra?
- Persze. De ezt megtudjuk beszélni egy kicsit később?
- Oh. Bocsánat, majd hívj!
Letettem a telefont a kanapéra és Liz után mentem aki az előszobában öltözött. Dühös rám.
- Hé, mi van?
- Haza megyek.
- Várj meg, megyek veled.
- Nem! Egyedül akarok lenni.
- Megint féltékeny vagy?
- Ide rohanok, mert nem tudom mi bajod, megbántasz a suliban, gondoltam az én hibám. Nem baj, túl léptem ezen. Egész nap hívlak fel se veszed. Hanna hív egyből felveszed? Szerinted hülye vagyok?
- Liz.. Nem tudtam, hogy ő az..
- De egy hívás fontosabb mint a kapcsolatunk.
Mi van velünk? Csak álltunk egymással szemben és szinte megszakadt a szívem. Liz szemei szikráztak és valószínűleg ha most hozzá érnek pofon vágna. Sóhajtva dőltem a falnak és lehajtottam a fejem. Nem jó ez így, nagyon nem jó.
- Szakítani akarsz?
- Micsoda? - lepődött meg Liz.
- Annyiszor olyan érzésem van mintha azt akarnád ez legyen a vége.
- Nem akarok. Miért akarnék?
- Valami gond van velünk és nem tudjuk megbeszélni. - ráztam a fejem és rá néztem - Liz, üljünk le és beszéljünk.
Ott állt az ajtó előtt és folytak a könnyei. Tekintete üres volt, kezéből a kabát a földön hevert és lassan a lábai is meg adták magukat. Hirtelen a földön térdelt és sírt. Elé térdeltem és arcából a haját túrtam el. Szemei csukva voltak és vállai fel s le mozogtak.
- Ne hagyj el.. - fogta meg a pólóm ujját - Szükségem van rád..
Hát persze.. Liz törékeny és pont én teszem ezt vele. Miért bántom meg? Egy idióta vagyok. Szorosan magamhoz húztam testét és a hajába pusziltam. Éreztem mennyire rázkódik a sírástól.
- Ne sírj, kérlek. Veled maradok ígérem.
Karjait körém zárta, nyakamba hajtotta fejét. Rendbe kell ezt hozni köztünk. Nem vesztettünk még ebben a kapcsolatban. Még nem..

****

Felhúzott lábakkal olvasott az ágyban, míg én rendet raktam. Halk zene szólt a telefonjából. Mióta haza jöttünk nem sokat beszéltünk, de nem is hagytuk egymást magára. Az utolsó füzetet is a helyére raktam és mellé másztam az ágyba. Régen voltunk az én szobámban, általában Liz ágyában alszunk. Ujjamat beakasztottam a könyvbe és letoltam arca elől. Kíváncsian nézett rám és egy apró mosollyal díjazott. Letettem a könyvet és hátra dőlve magamhoz húztam. Oldalamhoz bújt és mellkasomat simogatta.
- Fáj a kezed?
- Nem, rendben vagyok.
- Akkor jó. - mosolygott.
- Figyelj.. - néztem rá - Haragszol rám?
- Nem.
- Szóval ha most megcsókollak nem ütsz ki?
Liz nevetni kezdett, míg fölé másztam és szemeibe néztem. Felnyúlt és arcomra simított. Mosolyogva hajtottam le a fejemet és megcsókoltam. Nevetve húzta el a fejét ahogyan csikizni kezdtem az oldalát. Sötét haja szét terült a párnámon.
- Mit csináltál ma?
- Semmit. - válaszolta - Miután ott hagytál haza jöttem. Majd Gemma hívott, hogy menjek érted. Azt hittem részeg vagy, vagy nem is tudom.
- Nem szoktam inni, csak ritkán te is tudod.
- Jól van, csak olyan feldúlt voltál ma azért gondoltam..
- Minden rendben.
- Holnap mész el?
- Hm?
- Apa mondta, hogy reggel megy veletek az egyetemre.
- Oh. Igen. Scott elvisz minket. De előtte elviszünk suliba.
- Azért kicsit bennem van egy rossz érzés.
- Már megbeszéltük.
Sóhajtva bólintott és felnyomta magát ezzel taszítva magával ülő helyzetbe. Sűrűn pislogott rám, majd a telefonjára nézett.
- Beszéltem Anyával.
- Micsoda?
- Apát kereste, de beszéltünk pár szót.
- Nem mondott semmi olyat igaz?
- Minden rendben volt. - rázta fejét - Azt mondta jó lenne ha közelebb kerülnének egymáshoz.
Furcsa volt mikor Liz az Anyjáról beszélt. Egyszer láttam még a családi összejövetelen és ennyi. Nem tudom milyen lenne Liz ha esetleg ismerné őt. Hiszen részben amiatt a nő miatt olyan amilyen szegény.
- Szerinted min kéne változtatnom?
- Engedd el magad. Sokszor olyan van mostanában mint aki karót nyelt.
- És nem félsz, hogy újra elrontanék mindent? Mert én igen. Félek magamat elengedni emiatt újra.

- Próba szerencse Bébi. Nem is mondtam.. Hivatalosak vagyunk Ken születésnapi bulijába a jövő héten.

- Szuper. - mosolygott - Pénteken lesz az suli buli.

- Tudod, hogy nem fogsz tőlem szabadulni?

- Nem mintha itthon szabadulnék tőled.

Nevette el magát és elnyomta az arcomat. Szeretem mikor ilyen játékos. Sokszor gondolkozom el azon milyen lenne ha nem szerettünk volna egymásba. Ugyan úgy veszekednénk és bántanánk a másikat? 

31. fejezet - Minden egyszerre

- Mindenkinek a legjobbakat kívánom! - mondta Mr. Hastings és nézte a sok borítékot és mappákat - Remélem mindenkinek meg lesz az amiről álmodik. Mind keményen dolgoztatok az években.

Sóhajtva dőltem a falnak és a füzetemet firkáltam míg a tanárunk beszélt. Mindenki jelentkezett az osztályból, csak Én nem. Rám ki lesz büszke? Még Apa is azt szerette volna, ha egyetemre megyek. Utálom az egészet.

- Mehetek!

Én voltam az első aki felállt és elhagyta a termet. Hanna és Amelia pedig próbálták velem tartani a tempót. A szekrényemnél megálltam, míg ők kíváncsian meredtek rám. Még mindig nem akarok semmit sem mondani. Reggel óta nem szóltam semmit sem és ez piszkálja őket. Mikor a fiúk kijöttek a másik teremből, végre a büfébe mentünk. Harry és Én álltunk a sorba. Engem nézett és a kézfejemet simogatta hüvelykujjával, ahogyan kezemet fogta. Feszült vagyok. Ez az egyetemes dolog, Hanna és Harry, na meg Ian.. Kikészít.

- Mit kérsz?

- Nem tudom. Valami csokit.

- Nem is ettél ma még.

- Mert nem vagyok éhes.

- Ian?

- Mi van vele?

- Én is ezt kérdezem.

- Csak ebben az órában láttam. Lehozta a jelentkezéseit.

Harry nem válaszolt csak hümmögve fizette ki az ebédet és mentünk a többiekhez. Leültem a fal mellé és elvettem a tábla csokimat meg a vizemet. 

- Liz, miért szólsz hozzánk? - nézett engem Hanna - Aggódunk..

- Nem kell. - álltam fel - Felmegyek. Megnézem Ian hogy van.

- Maradj már.. - fogta meg Harry a kezemet - Előző szünetben is elmentél.

Visszaültem és könyökölve az asztalon nézelődtem. Hallgattam, ahogyan beszélgetnek minden féléről, de ma valamit teljesen hidegen hagynak. Mi van velem? Ennyire nem készülhetek ki újra. Melody jelent meg asztalunknál és elkérte a fiúkat, mert segítség kellett neki. Tekintetem Harry táskájára téved ami nyitva volt. Ott volt benne a barna mappa és a fehér boríték. Nem adta volna le a jelentkezését? Nem teheti ezt. Kivettem belőle, hogy tényleg megnézzem az van-e benne. 

- Liz?

- Mi az?

- A jelentkezése. - feleltem - Nem adta le.

- Micsoda? - lepődött meg Hanna.

Megszólalt a csengő és a lányok eltűntek, mert tudták a tábornokkal leszünk, de én nem mentem. Vártam, hogy Harry visszajöjjön. Csak néztem a borítékot és azon járt a fejem, miért nem adta le. Főleg, hogy csak egyre jelentkezett.

- Nem mentél bébi? A tábornok.. - amikor felmutattam a borítékot csendben maradt és mellém ült.

- Miért nem adtad le?

- Azt mondtad velem tervezed a jövőt..

- Nem szakítalak el a céljaidtól. Én nem ezt akarom, hogy ezt lemondd miattam.

- Nem szakítasz el Liz. Veled akarok lenni.

- Akkor már a legelején bele avattál volna a dolgokba.

- Én..

- Nem velem képzelted a jövőt igaz?

- De igen. Liz veled akarok lenni. Egyszerűen csak nem mondtam mit akarok. Hiszen sose beszéltünk erről. Nem tudtam mit szeretnél. Én pedig a jövőben mindent meg akarok neked adni.

- Haza megyek. Te pedig ezt most menj és add le légy szíves. Oké?

- Nem vársz meg?

- Inkább lépek mielőtt a tábornok megkeresne.

****

- Liz?

- Itt vagyok Apa.

Mentem a konyhába és mikor beértem ledobtam a táskámat. Anya, Anne és Apa ült az asztalnál. Mit keres itt? 

- Gyere ülj le.

- Beszélnünk kell.

Vonakodva ültem le velük szembe. Anya kedvesen rám mosolygott míg Apa teljesen ideges volt. Mit akarnak tőlem? Főleg Anya..

- Ez most nehéz lesz, de kérlek hallgass meg minket Liz. - nézett rám Apa - Mind eddig vártunk vele, de most már úgy látjuk, hogy elég stabilan állsz az igazsághoz.

- Micsoda?

- Liz, drágám.. Nem is tudom hogyan mondjam neked.

- Ne húzzátok már!

- Scott nem az Apád. És ezt mindig is tudtuk. 

- Nem kell hazudni, egyszer ezt már bevettem..

- Ez igaz Liz. Sose voltam az igazi Apád.

És most törtem össze. Szemeimbe könnyek gyűltek és sírtam. Az egész életem hazugság. Sose voltam senkié. Sose tartoztam senkihez. 

- Akkor ki az Apám? - csattantam fel zokogva.

- Egy főiskolás csoporttársam. Még a kampuszon estem teherbe, de elhagyott. Scott pedig maga mellé vett és elfogadtam. Hatalmas fájdalmat okozott nekem az a bunkó, így mikor kicsi voltál nem bírtam elviselni, hogy hasonlítasz rá..

- Ezért megfutamodva leléptél?

- Liz, lehet hogy vér szerint nem vagyok az Apád.. De nekem te mindig is a Lányom leszel, ha utálni fogsz ha szeretni.

Emlékszem mindenre. Ahogyan kicsinek reggel együtt csináltuk a palacsintát, mikor hóembert építettünk, mikor csak azért vett magára ló jelmezt, mert igazit nem tudod a szülinapi bulimra szerezni. Mikor baj volt mindig velem volt. Mindenben támogatott. 

- Liz ne sírj. - ült mellém.

- Most mit mondjak?

- Mint eddig.. Apa.

- Hozzak valamit? - simogatta meg a hátamat Anne.

Akkor nekem semmi közöm ehhez a családhoz. Én itt is csak egy kívül álló személy vagyok. Zihálva töröltem le a könnyeim, mikor Harry lépett be a konyhába. Ijedten nézett ránk. Anne ment felé, hogy most kiküldje, de felálltam és oda rohantam hozzá. Karjaimat szorosan köré zártam és arcomat mellkasába nyomta. Harry csak az igaz mellettem.

- Liz, mondj valamit!

- Mi történt?

- Ez elég bonyolult Harry. - felelte neki Anne mellettünk állva.

- Azt hiszem most az a legjobb ha elmegyek. - állt fel Anya - Scott tudja a számomat, ha szeretnél beszélni.

Anne kiment vele. Harry a hátamat simogatta és nem mozdultunk. Mit mondjak? Ő nevelt fel, ő volt mindig velem és segített. Semelyik igazi szülőm nem volt az életem része. Scott úgy nevelt fel, hogy nem is lett volna muszáj. De vállalta. Akkor sem hagyott el mikor Anya ezt megtette. 

- Tudod, akármi is van. Most összetörtem, fáj, de sose tudnék rád haragudni. Te mindig is az Apám voltál. És leszel. - engedtem el menedékem és megfordultam - Senkim se volt, csak te.

- Mindig neked leszek. Tied az életem Liz. Komolyan.

És újra sírtam, bár ezúttal a boldogságom miatt. Jól esett, az amit nekem mondott. Mosolyogva mentem oda és öleltem meg. Nem is tudom mikor öleltük meg egymást.

- Szeretlek Apa..

- Én is.

Ő is sírt. Talán óvodás voltam mikor utoljára ezt mondtam neki. Összetartozunk, mint zsák meg a foltja. Ezeket vagyunk mi.

****

- Leadtad a jelentkezést?

- Igen. Pont időben.

Anne büszkén mosolygott vacsora közben fiára, míg Apa engem nézett. De nem zavart. Tudom most azt hiszi biztosan rosszul vagyok vagy hasonlók, de nem. Minden rendben van.

- Ian hogy van?

- Ma nem beszéltem vele. - feleltem.

- Oh, kár.

- Igen, mostanában nem szeret lent lenni az osztállyal.

- Lehet valami van vele. Már mint, mindenki akkor szeret egyedül lenni ha baj van általában. - mondta Anne.

- Nem kizárt. - helyeselte Harry - Tegnap is elég kedvetlen volt.

A vacsora többi részét majdhogynem csendben fogyasztottuk el. Harry segített Apuéknak rendet rakni, én pedig elmentem fürdeni. Csak az volt bennem ami délután történt. Scott nem is az Apám, Anya most is csak lelépett.. Akkor milyen lehet az igaza Apám? Annak ellenére, hogy a fickó nem akart engem, kíváncsi vagyok rá. 

A kabin ajtaja kinyílt és Harry idióta mosolya fogadott. Ez meg mit csinál? Belépett mellém és csípőjével félre lökött. Kezén nem volt a kötés így láthattam a vastag varratot és a több apró sebet. Miután letett a polcra a műanyag flakon rám nézett. Kicsit lefagyott a boldogsága. Elmosolyodtam és kezéről átvettem a tusfürdőt. Alsó ajkát beharapva figyelte, ahogyan a mellkasát kezdtem el mosni. Ujjait a vizes hajamba nyomta és felemelte fejemet, hogy megcsókoljon. Mellkasunk egymásnak nyomódott, amitől felmordult és én a hátát mostam a csók közben. 

- Ha így meg tovább akkor szex lesz a zuhany alatt..

Motyogta a számba, de én csak kuncogtam. Elengedtem és a víz alá nyomtam. Haja azonnal lelapult a víztől és egy csalódott fejjel nézett rám. Kezemet fogta, hogy ki ne szálljak a kabinból, de őszintén nem is akartam. 

- Jól vagy igaz?

- Persze. - bólintottam - Ne haragudj rám a tegnapi meg a mai viselkedésem miatt.

- Nem haragszom. - rázta a fejét - Viszont remélem a lányokkal holnap nem leszel már olyan mint ma.

- Igyekszem. Csak túl sok volt ez az egyetem, Te meg Hanna, Ian és most ez az Apa dolog is. Össze csapott megint mindent a fejem felett.

- Én itt vagyok. Ha megmondod mit akarsz teljesítem. - húzott magához és az államra puszilt - Bármit.

- Nem, ma nem lesz szex.

- A francba. - engedett el.

Elnevettem magamat, miközben bosszús fejjel elzárta a vizet és kinyitotta a kabint. Kiléptem a vörös szőnyegre és magam köré tekertem a törölközőt. Harry egyből a hajával bajlódott a tükör előtt. 

- Holnap beszélj vele.

- Kivel? - vettem fel Harry egyik pólóját.

- Ian. Biztos van valami baja. Te pedig a legjobb barátja vagy. 

- Nem bánod?

- De, piszkál.. De nem foglak tőle elszakítani. 

- Köszönöm! 

Hátulról átöleltem és a lapockájára nyomtam ajkaimat. Bőre kellemesen meleg volt és haja is már száraz volt. Kezeimet simogatta amiket a hasán tartottam. 

- Szeretlek.

- Én is Liz.

30. fejezet - "...én gondoltam rád."

- Úgy unom már magamat. - nyögte Harry és elnyúlt a folyosón lévő fotelban.

- Kezed meg van még? - nézte Liam.

- Mint látod drága bátyám még a helyén van neki. - mutatott rá Hanna.

- Jól vagyok. Néha beveszek egy gyógyszert aztán tényleg minden oké.

Csak hallgattam őket és a lépcsők felé néztem. Vajon Ian már jött ma? Tegnap haza engedték. Egy hét telt ez azóta. Egész szépen helyre jött az arca is szerencsére. Elkéne mennem megnézni, de nem akarok bunkó lenni és itt hagyni őket. Az rántott vissza a gondolataimból, hogyan Harry felnyúlt és megfogta a kezemet. Lenéztem rá, ő pedig hatalmas mosolyt küldött nekem. Lehajoltam, hogy ajkaira pusziljak. Utána lent tartotta a fejemet és a szemeimbe nézett.

- Menj nézd meg nyugodtan.

- Hm?

- Ian. Hátha ma már jöhet. Biztos örülne neked.

- Gyere velem.

- Én? Liz nem hiszem hogy mi puszipajtások lennénk.

- Biztos jó lenne. Mondta, hogy majd megakarja köszönni. Viszont nem mondtam el neki, hogy megsérült a kezed.

- Oh.

Liam és Hanna elmentek a büfébe, így rátudtam venni, hogy velem jöjjön fel. Szorosan fogta a kezemet, ahogyan mentünk fel a lépcsőkön. Tudtam, hogy feszült miatta, de legalább már elfogadják egymást. Az ajtók nyitva voltak, de tudom, hogy melyikben szokott lenni. Mosolyogva néztem be és láttam, hogy bent van. Ian megfordult, ahogyan felé siettem és szorosan megöleltük egymást. Harry az asztalokon lévő papírokat nézte és a termet kémlelte.

- Hogy vagy?

- Jobban mint voltam.

Arcáról a hegek szinte eltűntek szerencsére. Pólója nyakánál látszódott, hogy még be van kötve a válla. Kezén is már csak karcolások és horzsolások nyomai voltak. Tekintete Harry felé összpontosult és kezét nézte.

- Harry?

- Hm?

- A kezed..

- Semmiség. - vonta meg a vállait - Rendbe jön.

- De, akkor sérült meg?

- Igen, de nem számít mondtam már.

- Köszönöm, hogy segítettél nekem.

- Nem hagyhattam, hogy neked essen egy idióta segg. Részeg volt és azt hitte mindent megtehet.

- Igen. De akkor is hálás vagyok, ha nem vagy ott lehetséges most még mindig oda bent lennék.

A csengő megszólalt és Harry oda hajolt hozzám és egy rövid csókot nyomott ajkaimra. Ő órára ment, én pedig maradtam segíteni neki. Összeraktuk a papírokat a rendes mappákba, a gyűléseket is összeírtuk, de még óra volt így lementünk a büfébe.

- Tessék. - tette elém a kávét amit kért.

- Köszönöm. És, milyen volt Hollandia?

- Nagyon jó volt. Kedvesek voltak nagyon és sok helyre mentünk. Egy kisvárosban voltam.

- Az a lényeg, hogy jól érezted magadat.

- És ti? Megvagytok? Már mint.. Tudod, hogy hívtalak és..

- Megbeszéltük. Akkor elment a nagyihoz és Harry utánam jött. De most minden a legnagyobb rendben van.

- Figyelj Liz, sajnálom hogy sokszor megpróbáltam közétek állni.

- Semmi baj. Harry pedig majd megbarátkozik.

Mélyen zavart, hogy Ian ilyeneket csinált, de nem tudtam haragudni. Annyi mindenen mentünk keresztül együtt, legjobb barátok vagyunk. Észre se vettem, hogy csengettek csak az tűnt fel, hogy megtelt az ebédlő.

- Hát én megyek, majd találkozunk.

- Nem maradsz?

- Nem akarom, hogy mindenki azt kérdezze, mi van velem. Nem kell mások sajnálata.

Ian intve ment el és néztem őt. Megváltozott. Annyira máshogyan áll hozzám. Kissé távolság tartó. Amelia és Liam kézen fogva jöttek be és valamin nagyon mosolyogtak. Harry és Hanna pedig nem sokkal utánuk. Nem vettek észre, hiszen egészen hátul ültem a tömegben, ők pedig elől. Amelia és Liam az ajtó közelében ültek le, míg Harry és Hanna a sorban álltak. Elég közel. Túl közel. Harry átkarolta a derekát és Hanna átölelte. Mi a francot csinálnak?

- Hé Liz. - ült mellém Harry egyik barátja.

- Dave igaz?

- Pontosan. - vigyorgott - Mi van veletek?

- Hát, most Hanna oldalán jobban mutat éppen.

- Oh. - nézett oda.

- Hagyd már szegényt. - állt meg mögöttünk John - Liz nem fog rád hajtani soha.

- Jó, jó. Most csak beszélni akartam a haverom nőjével.

- Ja, te mindenkivel beszélni akarsz.

Dave kezeit felemelve állt fel és elmentek. Elmentek Harry mellett és minden bizonnyal szóltak neki rólam, hiszen egyből felém nézett. Elengedte a barátnőmet és hozzám igyekezett. Sóhajtva nyitottam ki a könyvemet és olvasni kezdtem.

- Mit olvasol bébi?

- Tanulok.

- Ian?

- Visszament.

- Mi a baj? - ült mellém és átölelt, fejét a vállamra hajtotta.

- Mi lenne? Tanulok mint mondtam.

- Liz ismerlek..

- Miért öleltétek egymást annyira? - bukott ki belőlem végül.

- Féltékeny vagy?

- Harry.. Szerintem van okom valamilyen szinten.

- Az régen volt Liz. Itt vagy nekem te és más nem kell. Bízz bennem kérlek.

- De..

- Amikor Ian megsérült, akkor se hazudtam. Most miért hazudnék?

- Én csak. Mindegy. Majd találkozunk.

Felkaptam a kávémat ami még volt a könyvemet. Harry végig simított karomon, ahogy elmentem tőle. Nem akarom megbántani és bízni akarok a barátnőmben is, de régen Harry nem egyszer volt vele és Hanna is okozott nekem fájdalmat. Valahogy a régi sebek nem hagynak túl jutni ezen. Felmentem a terembe és a helyemre ültem. A fiúk szokásosan baromkodtak, míg pár lány valami újságot nézett.

****

- Holnap leadom a jelentkezésem az egyetemre. - újságolta boldogan Amelia.

- És hová?

- Oxford vagy a Cambridge-i. Ezekbe szeretnék bejutni, de van még hely. Például az UCL vagy a Kingston.

- És te Liam? - néztem rá.

- Én nem megyek. Nekem nem fekszik az egyetem vagy főiskola.

- Pedig még a húgod is jelentkezik. - nézte Amelia.

- Ja, igen. Egy egyetemre akarnak menni a csámpással. Pedig nem hittem volna hogy Hazz beadja magát.

- Harry egyetemre akar menni? - néztem rá - Nekem ezt nem is mondta..

- Hupsz. - ivott inkább italába.

- Menj te is. - dobta fel Ame - Biztos örülne neked.

- Harmadik keréknek? Kösz, nem. Amúgy is utazni szeretnék. Bejárni a világot iskola után.

- Várj.. - mutatta fel mutatóujját Liam - Féltékeny vagy a húgomra?

- Micsoda? Nem! Csak.. Engem kihagytok lassan mindenből. Harry is sokkal jobban el van vele. Ma is olyan összebújva álltak a büfében. És akkor itt az egyetemes dolog.

- Nyugodj már le te nő. Hazz beléd van bolondulva teljesen. Teljesen rózsaszín ködben úszik az agya. Talán Lana mellett sem volt ilyen szerelmes.

- Mondjuk igen.. - gondolkozott el Amelia - Harry melletted csak vigyorog és boldog.

- De ez most akkor is bánt.

Liam sóhajtva evett tovább, míg barátnőm átkarolt és fejét enyémnek döntötte. Amúgy is, hol vannak most? Biztos kettesben egyetemeket keresnek. Nekem semmit sem szólva.

- Felhívjam?

- Nem kell. Úgy is egy házban élünk.

- Csak ne veszekedjetek, oké?

- Mhh.

Liam megforgatta a szemeit, majd elvitte a tálcát amin a szemét volt. Felvettem a kabátomat és a sálat és vártam a szerelmes párra. Liam és Én vagyunk az egyetlenek akiket hidegen hagy a tovább tanulás. Egyáltalán Harry mit akar? Sose beszéltünk erről még..

- Haza vigyünk?

- Nem kell. Majd találkozunk holnap. Sziasztok!

****

Apa mellett ültem a kanapén és a füzetemet olvasgattam. Ő éppen a laptopján dolgozott valamit. Csak ketten voltunk, mert Anne a délutáni váltásban van és későn jön csak haza. Harry pedig még mindig a Payne családnál tölti idejét.

- Gondolkoztál már a jövőn?

- Hm?

- Egyetem, munka?

- Utazni szeretnék. Körbe járni a világot. - néztem rá - Nem akarok tovább tanulni.

- Komolyan? - lepődött meg - Azt hittem érdekelne.

- Hát nem. - ráztam a fejemet.

- Pedig még Harry is jelentkezik.

- Melyikre?

- Middlesex. Jogot fog tanulni, ha minden jól megy és nálam lesz gyakornok.

Tehát mindent eltervezett már. És valószínűleg ebben nem vagyok benne. Sóhajtva tette le a füzetet és hátra döntöttem a fejemet.

- Megjöttem!

- Szia Harry. - mosolygott Apa.

- Átnéznéd a jelentkezést? Ma megírtuk.. - vette ki a táskából és rám nézett.

- Persze. - vette el Apa.

Harry engem nézett, de én csak fel vettem a füzetemet és felmentem a szobámba. Milyen büszkén jön haza.. De nekem még csak meg se említi. Ez fog minket szét választani? Az egyetem? Én azt szerettem volna, hogy Harry majd velem jön. Kettesben bejárjuk a világot, mindent megnézünk.

- Bejöhetek? - dugta be fejét Harry a félig nyitott ajtómon.

- Gyere.

- Egész nap nem beszéltünk. - csukta be az ajtót - Úgy hiányoztál..

- Mikor akartál beszélni a terveidről?

- Micsoda?

- Az egyetem azzal a bizonyos személlyel, a gyakornoki állást Apánál..

- Liz mindenről beszéltem volna, hidd el.

- Egész nap Hanna seggében lógtál! Harry ez nekem fájt, aztán hogy kész terveid vannak és semmit sem szólsz róla!

- Ne csináld ezt Liz! Te sem beszéltél sose mit akarsz iskola után.

- Veled akartam lenni. Beutazni a világot!

- Velem?

- Veled ellentétben én gondoltam rád.

Harry nem szólt semmit csak leült mellém és maga elé bámult. Rosszul vagyok. Néha nem is értem magam, csak úgy a torkának esek.

- Sajnálom Harry.

- Te se haragudj. Nem akartalak kihagyni ezekből.

- Mindegy. Ne álljon egy ilyen dolog közénk.

- Én sem szeretném. Szóval akkor béke?

- Eddig se volt máshogyan.

Harry mosolygott és megcsókolt. Nagyon hiányzott már, hogy együtt legyünk. Éreztem ahogyan kezei már kalandra keltek és a hasamon csúszott fel. Nevetve fogtam meg toltam el. Ajkaira pusziltam és mosolygott.

****

- Mit csinálsz cica?

Huppant be mellém az ágyba és átkarolt miközben hason fekve tanultam.

- Holnap irodalom dolgozat.

- Akkor hagylak tanulni.

Ránk húzta a takarót és lehunyta szemeit. Éreztem, hogy sebes kezén az ujjakat mozgat. Hunyorgott és ajkait összeszorította. Fáj neki. Becsuktam a füzetemet és ledobtam a földre.

- Hozzak valamit?

- Hm?

- Gyógyszert vagy nem kell átkötni?

- Jól vagyok Liz.

- Dehát fáj, látom rajtad.

- Fájni is fog, mert nagyon mély seb. Idő kell neki. - látta rajtam, hogy a válasza nem nyugtatott meg - Nem kell aggódni. Rendben vagyok és tudom fogni használni az ujjaimat.

- Perverz. - kuncogtam.

Szorosan magához ölelt miután lekapcsoltam a szekrényen lévő lámpát.

- Jó éjt bébi.

- Neked is.

Még a nyakamba csókolt és vállamhoz nyomta az arcát. Imádom mikor így alszunk. Érezhetem finom illatát és teljesen közel van az arca.

29. fejezet - Ian és Harry

- Azért furcsa lesz Gemma nélkül. – állt az üres szobában és hátra néztem Harry felé.

- Várható volt. – vonta meg a vállait az ajtófának dőlve.

- Ne mondd, hogy nem fog hiányozni.

- Hiányozni fog, de már ideje volt. – indult meg a földszint felé.

Ma egészen durcás kedvében van. Pont olyan mikor a lányoknak megjön a havi. A fogasnál megállva vette fel a csizmáját és a kabátját. A tükörbe nézve igazította meg a haját és tekerte nyaka köré a sálat. Mikor indult volna Anne jött be az ajtón majd Apa utána. Zacskók voltak a kezükben, amit Anne átadott a fiának. Apa már a konyhában volt és Harry utána ment. Kuncogtam, mikor láttam, hogy motyog valamit mérgesen. Felnézett rám és nyelvét nyújtotta. Lesiettem a lépcsőn, egyenesen a konyhába és a pulthoz álltam ahol a zacskók voltak felsorakozva. Harry egy nagy csomag süteményt vett ki és kérdőn nézett szüleinkre.

- Ez minek?

- Mivel ma este nem lesztek itthon, tartunk egy baráti összejövetelt. – felelt Anne.

- Kész haszon, ha a gyerekek lelépnek. – nevetett Harry és megindult az előszoba felé.

- Nem együtt mentek? – nézett rá Apa, majd rám.

- Nem. – ráztam a fejemet – Hanna még orvosnál van, majd hazafelé felvesz.

Mintha meg se hallotta volna válaszom beszélt szerelméhez és háttal álltak nekem. Kezdtem kínosan érezni magamat, így megfordulva hagytam el a konyhát. Harry kuncogva állt a lépcsőnek dőlve és engem várt. Karjait szorosan körém zárta és egy édes csókban forrtunk össze. Mivel Apa és Anne tudta a kapcsolatunkat potom egy napja, így nem igazán rejtettük el a szerelmünket már a házban. Gemma pont mielőtt elhagyta a házat, jelentette ki, hogy mi együtt vagyunk jó sok ideje. Persze, elég nehéz volt kimásznunk a helyzetből a vacsoránál, de Apa és Anne boldogan fogadták a kapcsolatunkat.

- Vigyázz magadra, jó?

- Vigyázok. – mosolygott és orrát az enyémhez dörzsölte – Reggelt látjuk egymást bébi.

- Reggel. – simítottam arcára.

- Érezd jól magad. – puszilt a tenyerembe és intve hagyta el a házat.

Sóhajtva csuktam be mögötte az ajtót és felmentem a szobámba. Kipakoltam a táskából, amire már egy napja próbáltam magamat rávenni, miután haza jöttünk a Nagyitól. Rendbe raktam a szétdobáltam dolgaimat, majd ledőltem az ágyra. Még mindig, ha lehunyom a szemem csak a szilveszter éjszaka, jut eszembe. Annyira jól éreztem magamat. Akkor azt kívántam bárcsak sose érne véget az a pillanat, amiben voltunk.

Rezegni kezdett a mobilom, így egyből felugrottam és az asztalhoz rohantam. Hanna hívott.

- Szia!

- Most indulok érted! – szólt bele boldogan – Egy gyors kérdés! Mennyire játszik ma be egy jó mozi?

- Hmm.. Mondjuk nagyon.

- Helyes válasz Liz! Tíz perc és ott vagyok!

- Oké.

Mosolyogva az ágyra dobtam a készüléket és a szekrényhez pördülve vettem elő belőle kedvenc fekete farmeromat és a fehér pólómat. Gyorsan átfésültem a hajamat és felvettem a bakancsomat.

/Harry szemszög/

- Kik jönnek még? – néztem Liam felé.

- Hát.. – gondolkozott el – Azt hiszem Dave, John és talán még Andy is befut.

- Szóval a szokásos.

- Tömören.

Leparkolt a kocsma melletti parkolónál és kiszálltunk. Dave és John már ott vártak minket az épületnél és látszott rajtuk, hogy már ingen csak harmadnaposak lehetnek így szilveszter után.

- Haver! Iszol te rendesen? – karolt át Dave – Gyere, látom, szomjazik a májad!

- Nyugalom. – nevettem el magamat – Hány napja iszol?

- Hm.. – kezdett el számolni az ujjain – Talán kettő.. Nem tudom, összefolynak a napok. De tudod! A gyógy sörnél nincsen jobb.

Ahogyan beértünk az épültbe leültünk a pulthoz és Dave kért négy sört. Andy vigyorogva jött hozzánk és pacsizott mindenkivel. Liam mellém ült és beszélt valamit, de éppen Dave a fülembe liheget, így próbáltam errébb tolni.

- Hol voltatok? Nem láttalak titeket a buliba! – húzott oda egy széket Andy.

- Dover. – felelte Liam – Mi most ott voltunk.

- Minek? – lepődött meg Andy – Elit férfiúk letettek talán?

- Ugyan. – nevetett John – Nézz rájuk.

- Egészség! – ivott Dave a sörbe, amit adtak – Harry, barátom! Igyál, mert kiszáradsz.

- Szilveszter óta iszik. – rázta kacagva Andy a fejét – Csoda, hogy nem kapott még alkoholmérgezést.

- Annyit nem iszik. – legyintett John.

****

- Idefigyelj.. – fogta meg a fejemet Dave és a homlokát az enyémnek, nyomta – Remélem, most már jól megraktad a barátnődet.

- Meg volt. – vigyorogtam, és a vállát veregettem.

- Ez a beszéd! – kelt ki magából és a vállamat szorongatta – Most pedig, szépen elverjük őket csocsóban!

- Álmodjatok csak! – tette le az üveget Liam.

- Bocs, meddig fogtok még itt majomkodni? – lökte meg valaki hátulról a karomat.

- Mi bajod? – fordultam meg és Ian állt mögöttem.

- Na..

- Én is pont ezt gondolom. Hagyjál minket inkább. – fordultam vissza.

- Barmok. – hagyott ott minket.

- Ez mit keres itt? – nézte Andy.

- Gondolom vége a cserediákos ügynek. – mondta hanyagul John.

- Na, de most játszunk vagy sem? – ivott egy újabb vermutot Dave.

Akárhogy is, most hogy újra a városban van találkozni fognak. Tudom, hogy meg fogja keresni és beszélni fognak. Ian újra valami baromságot, töm majd a fejébe és akkor baj lesz. Beszélnem kell vele. Kezembe fogtam az üveget és Ian után mentem. Hallottam, ahogyan a többiek szólnak, de nem érdekelt. Ian és egy kisebb baráti társasága a földszinten voltak és éppen indulni készültek, mikor valami full részeg srác beléjük kötött. A tag talán két évvel lehetett idősebb nálunk. Elég izomállat volt ránézésre. Ian próbálta lenyugtatni, bár nem is rá volt mérges, de miután azt mondta neki, hogy hagyd, felbőszült. Oda mentem hozzájuk és a tagot bámultam.

- Mi a fasz akarsz?! – kiabált rám.

- Kussolj már. – vontam fel a szemöldökömet – Mi a problémád velük?

- Nekem jött az a mitugrász aztán ez itt beszólt. – mutogatott és hadarta a szavakat egymás után.

- Mert mondjuk az út közepén, állsz? – nézett rá Ian.

- Kiverem belőled a szart is, ha még egyszer hozzám szólsz! – förmedt rá.

- Állj már le. – néztem a tagon végig, akinek már szinte vörös volt a feje.

- Hagyd Harry, ennek kisebb az agya, mint egy kavics.

És az izomagynál elszakadt a cérna. Ellökve engem ugrott Ian nyakának. Nehezen eszméltem fel a földön ülve, hogy mi is történt. Felugrottam a földről és próbáltam ellökni tőle, kisebb nagyobb sikerrel. Ian ledobta a kabátját és neki ment. Nagy nehezen szét tudtuk őket szedni, de mikor elengedtük a részeg tagot, a hátat fordított Ian felé sietett és az ablak felé lökte. Oda ugorva próbáltam vissza fogni, hogy ne essen el, de késő volt. Az épület ablaka kitört alattunk és hamar az utcán találtam magunkat. Ian a földön feküdt hason és pedig nem messze tőle a térdemen voltam. Az emberek oda rohantak hozzánk és hallottam, ahogyan mentőért kiabálnak. Nem fogtam fel semmit sem. Minek a mentő? Ian felé pillantottam, aki vérzett. A beton véres volt és nem volt magánál. Mikor feleszméltem már hallottam a mentő hangját a fő úton és összekapartam magamat a földről. A fiúk akkor jöttek ki mikor már a mentősök látták le a földön lévő évfolyamtársunkat. Én az épületnek dőlve lógattam a kezemet és néztem magam alatt betont, amin apró vércseppek voltak. Távolabb voltam a tömegtől. Vérzik a karom. A kézfejem. A rendőrök, nem sokkal miután elment a mentő bilincsben vitték el a részeg tagot bentről. Liam és az én tekintetünk találkozott, majd a föld felé pillantott, ami ugyan olyan véres volt, mint az egész karom. Hátat fordítva indultam el a sötét utcán.

- Harry!

Nem álltam meg. Mentem végig a járdán és lefordultam arra amerre Liam lakott. Tudom, hogy Liz ott van. Látni szeretném. Megmondani neki semmi baj nem történt. Minden rendben lesz. A szívem hevesen vert és néha szédültem. Nem álltam meg.

/Elizabeth szemszög/

- Hé! Charlie angyali póz! – ugrott meg Hanna és a sövénynek dőltünk.

Nevetve ugráltunk végig a járdán és egymásba karoltunk. Már csak kétháznyira voltunk tőlük. Éppen a túl oldalon lévő házat néztem, mikor Hanna megrántotta a karomat és megállt. Harry állt a kerítés előtt. Nem volt rajta kabát, se sál. Mintha éppen most jött volna ki. Vajon miket várt? Boldogan siettem felé. De a boldogságom hamar eltűnt. Talán három méterre álltam meg tőle. A havas járda véres volt. Az egész kézfeje vérzett. Fehér pólója is véres volt. Üveges tekintettel bámult rám. Nem tett semmit sem csak állt. Apró vércseppek csöpögtek a földre. Remegni kezdett mindenem. Féltem. Mit tettél? Mibe keveredtél? Hanna a szájához kapva kezeit nézett barátjára és oda sietve hozzá fogta meg másik kezét és berohant vele a házba. Én csak a véres hóra meredtem és nem bírtam felfogni. Harry vére. Liam futott felém és a nevemet kiabálta. Kifulladva állt meg nem messze Harry előző helyétől. Mikor észre vette a vörös havat egyből rám pillantott. Pár nagyobb lépéssel bezárta a köztünk lévő űrt és a karjaimat megragadva rázott meg.

- Liz! Liz! Kérlek, figyelj rám!

- Liam.. Mi.. Mi történt?

- Ian.. – lihegte kifulladva – Ian kórházban van!

- Ian? – kerekedtek el szemeim – Ugye nem.. Ugye nem Harry? – sírtam el magam.

- Nem tudom Liz..

****

Betörtem magam előtt a bejárati ajtót és felfutottam az emeltre. Hanna elmondta, hogy Harry haza jött, illetve haza hozta, mert nem volt túl jól. Minden ember a nappaliban felém nézett, de nem érdekelt. Dühös voltam. Tudni akartam mindent. Ian nem volt magánál, de valamennyit össze tudtam rakni a történtekből. Benyomtam magam előtt az ajtót és láttam Harry az ágyán, fekszik. Egyből felugrott mikor meglátott. Hanna mondta, hogy több mély vágás volt a kezén, de egy orvos, akit kihívtak összevarrta neki, és rendbe rakta a karját. Egy fekete rövid ujjú volt rajta így tisztán látszódott, hogy a könyökéig be van kötve a keze.

- Mi ez az egész Harry?! – förmedtem rá.

- Liz nyugodj meg..

- Még is hogyan?

- Nem úgy van, ahogyan gondolod, ebben egészen biztos vagyok.

- Akkor hogy?

- Én csak megvédtem..

- Te? – nevettem fel idegesen, és a fejemhez kaptam – Istenem Harry! Ez szánalmas!

- Komolyan mondom!

- Nem tudom elhinni! Azt hogy, majd pont te véded meg őt?!

- Mi folyik itt? – jött be Anne és egyből a fiára nézett.

- Anya..

- Elegem van. – ráztam meg a fejemet és kimentem a szobából.

Átmentem a szobába és gyorsan becsuktam a zárt sóhajtva dőltem a sötét fa ajtónak és észre se vettem de már megint sírtam. Miért történik ez? Végre rendbe volt minden.
- Liz! - kopogott erősebben Harry az ajtón.
A szívem épp olyan hevesen vert ahogyan ő az ajtón kopogott.
- Liz, kérlek.. Nem hazudom neked. Elvitte a rendőrség azt aki ránk támadott..
De hát akkor Liam ezt miért nem tudja? Zavaros, de tudni akarom az igazat.
- Nem akarlak elveszíteni egy félre értés miatt.. Szeretlek.
Összeszorult a szívem és a földön térdelve sírtam. Felnyúltam és elfordítottam a zárt. Ahogyan Harry meghallotta a kattanást berontott a szobámba. Arcomat takarva zokogtam. Becsukta az ajtót és elém térdelt. Elég erősen dobta le magát, biztos fájt neki. Karjait szorosan körém zárta és éreztem ahogyan remeg teste.
- Te voltál az első aki az eszembe jutott. Látni akartalak és elmondani semmi baj sincsen.
- Ígérd meg, Harry.. Ígérd meg.. - néztem fél rá.
- Esküszöm, hogy nem voltam benne. És az igazat mondtam neked. Hidd el kérlek.
Ajkait enyéimre nyomta és egy gyengéd csókba hívott. Kezeimet a dereka köré fontam és lehunyt szemekkel hagytam hogy sodorjon magával. Lábait kinyújtotta és a falnak dőlve húzott magához. Előtte térdeltem a lábai között és lefejtettem magamról kezeit. Néztem a hosszú és szoros kötést. Egyből az ugrott be ahogyan a hó véres volt a betonon.
- Jól vagyok. - simított az arcomra.
- Akkor is aggódom. - támaszkodtam combjaira, mire elmosolyodott - Mi az?
- Nagyon izgató ahogyan így vagy előttem.
Harry hanyagul lógatta karjait maga mellett és egy huncut mosollyal nézett engem. Tényleg jól volt. Ujját beakasztotta a lila felsőm nyakába és lehúzta, hogy betekintést nyerjen a melleimhez.
- Harry.
- Mhh.
- Hagyd abba.
- Hiányzol.
- Három napja feküdtünk le, előtte meg hónapokig nem csináltad..
- De te itt vagy és amilyen jó veled nem tudok betelni az érzéssel.
- Ittas vagy. - nevettem el magam.
Nem volt részeg, de egész jó állapotban volt. Nagyokat pislogott és még mindig a pólóm anyagával játszott. Egy kopogás zavart meg minket és Harry elengedett. Felálltam a földről, hogy kitudjam nyitni az ajtót. Anne és Apa álltak a folyosón. Harry kikukucskált, mire Apa elmosolyodott.
- Mi történt?
Félre álltam hogy betudjanak jönni a szobámba. Harry továbbra is a földön ült kinyújtott lábakkal, a falnak dőlve. Anne előtte térdelt és a kezét nézte. Harry elkezdte mesélni, mi is volt a kocsmában. Az ágyamon ültem Apa mellett.

****

- Mhhh.
- Harry, ne. - kuncogtam ahogyan a nyakamat szaglászta.
Éjjel három óra múlt, de mi még mindig fent voltunk. Harry kezdett kijózanodni és érezi a kezében lévő fájdalmat. Szorosan mellette feküdtem és simogattam a fejét. Ő a mellkasomon szuszogót, néha felnyögött.
- Nagyon fáj?
- Túl élem. - motyogta - Ian hogy van?
- Jó pár öltése van, egy gipsz a kezén és az arcán több sérülés az egyik össze is van varrva neki. De még mindig mélyen aludt mikor bent voltunk. Azt mondták egy napig legalább még altatják, aztán fájdalomcsillapítókat adagolnak neki és felkeltik.
- Értem. És te hogy vagy?
- Fáradtan. Kicsinált ez a nap.
- Szeretlek Liz. Nem akarlak soha elveszíteni. Soha sem.
- Aludj most már. - emeltem fel a fejemet és egy puszit nyomtam az arcára - Én is szeretlek.